Igehirdetés-vázlat

Feldebrő, 2022. 08. 26. (péntek, 9,30)

Smíder Józsefné, Szabó Mária temetése

Ézs 40,1

Vigasztaljátok,

vigasztaljátok népemet!

Temetés

2022-4

Búcsút veszünk Smider Józsefné Szabó Máriától, aki négy gyermek édesanyja, és a Feldebrői Keresztyén Testvér Gyülekezet közösségének tagja volt.

Marika Feldebrőn született, 1952. december 19-én, kilencgyermekes szegény paraszti család hatodik gyermekeként. Szülei Isten félelmére nevelték. Már fiatalon hitt J. Kr.-ban, és átadta Neki az életét. Erről bizonyságot tett szavaival és életével is. Így lett a feldebrői gyülekezet tagja.

A feldebrői általános iskolába járt, majd Egerbe a Mezőgazdasági Szakközépiskolába, amit egészségügyi okok miatt egy év után félbehagyott. Elvégzett egy gyors- és gépíró tanfolyamot. Ezt követően, 1968-tól ilyen minősítésben dolgozott a Mátravidéki Fémművek siroki gyárában. 1971. augusztus 19-én férjhez ment Smider Józsefhez. Három gyermekük nevelése mellett az egri Közgazdasági Szakközépiskolában leérettségizett, és könyvelő képesítést szerzett.

1983-tól 1989-ig az Egri Vízműnél könyvelőként dolgozott. Ezután 1989 és 2000 között a Feldebrői Rákóczi MGTSZ-nél volt könyvelő. Ez idő alatt született meg a negyedik gyermekük. 2000-ben betegsége miatt leszázalékolták és nyugdíjba került.

Sokféle állatot tartottak, emellett legszívesebben a virágok gondozásában lelte kedvét. A családját, unokáit mindennél fontosabbnak tartotta, és gyakran szorgalmazta, hogy az egész család egy időben együtt legyen.

Végül, 2022. július 03-án agyi érelzáródás miatt az egri kórházba került, majd ezt követően Mezőkövesden ápolták. A család szinte minden tagja meg tudta látogatni. Bár korábbi betegségeivel a hite nyújtotta erő által hősies harcot folytatott, végül visszaadta lelkét Teremtőjének, éppen a férjével való házassága 51. évfordulóján, 2022. augusztus 19-én.

Egy igeverset olvasok Ézs 40,1: Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet, így szól Istenetek!

Minden haláleset szomorú. Az ember a lelke mélyén tudja, hogy a halál idegen és rossz. Bár tudjuk, hogy minden ember meghal, mégis fájdalmas minden haláleset. Akkor is fájdalmas, ha sok-sok betegség és szenvedés után következik be, mint Marikánál is.

Ézs 40,1: Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet, így szól Istenetek! Az Úr látja, hogy vigasztalásra van szükségünk!

De mivel tudnánk vigasztalni, hogy szavaink ne semmitmondó, erőtlen közhelyek legyenek? Ehhez tudnunk kell a szomorúság valódi okát, utána pedig azt, hogy mi szünteti meg az okokat. Ezt pedig csak Isten tudja igazán, és az Ő Igéjében ki is jelentette:

A halál oka a bűn. A bűn az Isten iránti engedetlenség. Az engedetlenség pedig a hitetlenség következménye. Ádám és Éva nem hitt Istennek, hogy ha arról a fáról esznek, akkor meghalnak. Inkább az Ördögnek hittek, aki azt mondta: Nem haltok meg. Azóta látjuk, hogy Istennek van igaza. Ezt bizonyítja minden temetés, és minden temető a sok-sok sírhellyel. A halállal együtt jött a betegség, a szenvedés, a fáradságos munka és sok más rossz és nehéz dolog. Ezt sem lehet letagadni, naponta látjuk, és ez is sok fájdalmat, szomorúságot okoz, és tényleg vigasztalásra van szükségünk.

De a halál és a szenvedés okát, a bűnt meg tudja-e az ember szüntetni? Nem tudjuk megszüntetni! Hiába harcol ellene a rendőrség, az ügyészség, a bíróság. Hiába vannak börtönök. A háborúk, a sok gyűlölet mind azt bizonyítja, hogy az ember a bűnt nem tudja megszüntetni. Hiába a törvény, hiába a jó szándék, a jó nevelés! Hiába a büntetés vagy a kérlelés. Mindenki maga is tudja, hogy a bűn mélyen benne van, és sokszor szándéka ellenére tör fel. Ezért sem tudjuk megszüntetni a halált, és a vele járó fájdalmakat sem. Akkor hát nincs remény, nincs igazi vigasztalás? De van! Isten nem hiába mondta: Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet!

J. Kr. azért jött, hogy megoldja a bűn és a halál kérdését. Mégpedig úgy, hogy elvállalta a mi bűneink büntetését. Ézsiás próféta így írt erről: Ézs 53,5-7: És Ő megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, … az Úr mindnyájunk vétkét Ő reá vetette. Kínoztatott, pedig alázatos volt, és száját nem nyitotta meg, mint bárány, mely mészárszékre vitetik. J. Kr. áldozatáért Isten mindenkinek megbocsát, aki hisz Benne!

Az Úr Jézus nemcsak meghalt, hanem fel is támadt, és azt mondta az Övéinek, a Benne hívőknek: Ján 14:19b én élek, ti is élni fogtok. Eljön az idő, amikor beteljesedik Ézs 25:8a Elveszti a halált örökre, és letörli az Úr Isten a könnyhullatást minden orcáról.

Ezek után figyeljük meg újból az elején felolvasott Igét: Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet, így szól Istenetek! Vagyis a vigasztalás Isten népének szól. Kik tartoznak Isten népéhez? Azok, akik J. Kr.-ban hisznek. Isten minden ígéretét Fiához, J. Kr.-hoz kötötte. Vele minden jót megkapunk, Nála nélkül nincs megoldás és vigasztalás. Igazi vigasz csak a Kr.-ban hívőknek van. DE az is igaz, hogy ma még mindenki számára nyitva az út, hogy Kr.-ban hívő legyen, és így bűnbocsánatot, örök életet kapjon, és örök vigasztalása legyen!

Marika felől teljesen megvigasztalódhatunk, mert Kr.-ban hívő volt, Istennel megbékélt, és tudta, hogy J. Kr.-hoz megy. Hittel vallotta, amit az 1Thess 4,13-18-ban olvasunk: ne bánkódjatok, mint a többiek, akiknek nincsen reménységük. Mert ha hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadott, azonképpen az Isten is előhozza azokat, akik elaludtak, a Jézus által ő vele együtt. Mert maga az Úr riadóval, arkangyal szózatával és isteni harsonával leszáll az égből: és feltámadnak először akik meghaltak volt a Krisztusban; Azután mi, akik élünk, akik megmaradunk, elragadtatunk azokkal együtt a felhőkön az Úr elébe a levegőbe; és ekképpen mindenkor az Úrral leszünk. Annak okáért vigasztaljátok egymást e beszédekkel.

1Thess 5,9-11: Mert nem haragra rendelt minket az Isten, hanem arra, hogy üdvösséget szerezzünk a mi Urunk Jézus Krisztus által, Aki meghalt értünk, hogy akár ébren vagyunk, akár aluszunk, együtt éljünk Ő vele. Vigasztaljátok azért egymást!